Klimax nem betegség!

Kiderült, hogy az ötven feletti nőknek adott tartós hormonpótlás jelentősen megnöveli a szív- és keringési problémák, valamint a mellrák gyakoriságát, ezért azonnal leállították a 15 évre tervezett, 16 ezer nő bevonásával végzett kutatást.

Ha az ember azokat a brosúrákat olvassa, amelyeket a nőgyógyászok várójában helyeznek el - nyilván nem véletlenül -, hamar arra a következtetésre jut, hogy egy nő menstruáció nélkül tulajdonképpen már nem is nő.

Az érett korú, ötven feletti nőket úgy mutatják be ezek a - gyógyszergyárak által kiadott vagy szponzorált füzetecskék - mint állandó hőhullámoktól és kóros hangulatingadozástól szenvedő, és az egyre törékenyebb csontok miatt hamarosan a mozgásban is korlátozott, egyre ráncosabb és valósággal kiszáradt öregasszonyokat. Ez várható, hacsak - hacsak nem kezdik el szedni mihamarabb azokat a csodabogyókat, amelyek elfújják a hőhullámokat, megszüntetik a hüvelyi szárazságot, a ráncos bőrt és talán még az eldugult orrot is tisztítják - bár ez utóbbit természetesen csak a szerző fűzte hozzá a változó kori hormonkezelést magasztaló kijelentések listájához.

Hormonpótlást - csak ha nagyon muszáj!

A fejlett országokban minden második-harmadik ötven feletti nő rendszeresen szedi ezeket a tabletta, tapasz, krém és kúp formájában árusított hormon készítményeket, amelyek a gyógyszergyárak ígéretei szerint megelőzik a csontritkulást, a szív- és keringési betegségeket és javítják a szexuális életet.

Innen-onnan már régebben hallatszottak olyan aggodalmak, hogy túl kockázatos megelőzésként hormonpótlást adni nők millióinak - hosszú éveken át. Azután egy évvel ezelőtt jött a nagy sokk: egy tekintélyes amerikai szervezet - a Women’s Health Innitiative - egyik napról a másikra félbeszakította a tizenhatezer 50-79 éves nő bevonásával végzett vizsgálatát, mert megengedhetetlenül nagy egészségi rizikót jeleztek az időközi ellenőrzések. Az eredetileg tizenöt évesre tervezett vizsgálatban a menopauzát elért nők tartós, megelőző jellegű hormon kezelésének hatásait akarták felmérni. De már az első részjelentésből kiderült, hogy a tartós hormonkezelés jelentősen megnöveli a szív- és keringési problémák, valamint a mellrák gyakoriságát.

Fontos hangsúlyozni, hogy ebben a kutatásban a megelőzési céllal, hosszú időn át, tömegesen alkalmazott hormonpótlás hatását vizsgálták. Ha valakinek például az átlagosnál sokkal nagyobb esélye van arra, hogy csontritkulás alakuljon ki nála, mert olyan a testalkata, bizonyos betegségekben szenved, akkor természetesen megfelelő mérlegelés után a nagyobb kockázat mérséklésére fel lehet vállalni a hormonpótlással járó kockázatot is. Vagyis nem arról szól ez a sokat idézett, de általában félreértett kutatási jelentés, hogy a hormonpótlás minden esetben káros és kerülendő. A menopauza kellemetlen kísérő tüneteinek enyhítésére azonban valószínűleg túlságosan kockázatos ez a megoldás.

Tíz császármetszésből öt felesleges

De nem csak a hormonpótlás szükségességét kérdőjelezik meg mind többen. A változó kor betegséggé minősítését is mind gyakrabban kérik ki maguknak a nők. Nem ez az első alkalom, hogy az orvoslás a gyógyszeriparral karöltve teljesen normális életfolyamatokat betegségként tüntet fel. A terhesség és a szülés már korábban egészségügyi eseménnyé vált, és most ez történik a klimax esetében is. Természetesen az orvoslás és a gyógyszeripar teljesítménye alig túlbecsülhető, és semmi mással nem pótolható azokban az esetekben, amikor valódi problémák adódnak a terhesség, a szülés vagy a klimaktérium idején. De mára a helyzet odáig fajult, hogy a statisztikák szerint tíz császármetszésből legalább ötöt feleslegesen végeznek el, a kismama meg tudná szülni babáját.. Aki ad magára ötven felett is, az nem várja meg, amíg nőgyógyásza felajánlja a hormonszedést, maga sürgeti a csodabogyókat.

Vagyis a nők legalább annyira ludasak abban, ami többek között a menopauza körül kialakult, és a tapasztalatok szerint Magyarországon is rohamléptekkel terjed. A nyugati országok annyiban járnak előbbre, hogy ott a nők egy részében már ébredezik az ellenérzés és az öntudat. Vissza akarják szerezni annak az életszakasznak a méltóságát, amit ma a többség öregedésként, hanyatlásként él át.

Összehasonlító vizsgálatokat végeztek különböző kultúrákban annak kiderítésére, hogy miként gondolkodnak, éreznek a változás éveiről Japánban, Mexikóban, Görögországban. Azt találták, hogy a megvizsgált országok közül sehol sem foglalkoznak - még csak megközelítőleg sem - annyit a klimax kísérő tüneteivel, mint a legfejlettebb országokban. A menstruáció elmaradása természetesen mindenütt nagyon fontos mérföldkő a nők életében, de ennek inkább a lelki-gondolkodásbeli következményeivel foglalkoznak, a testi változásokat - ha nem is örömmel, de tudomásul veszik.

A klimaxon túli nők jelentős része válás, megözvegyülés vagy egyéb okok miatt egyedül él, Európában és Amerikában azonban tömegesen vannak jelen a párkeresők "piacán”. Természetes, hogy egészen másként viszonyul egy nő az öregedés jeleihez akkor, ha még partnert, vagy házastársat keres, mint az, aki ezeket a "programokat” már lefutottnak tekinti a saját életében.
A falusi közösségekben a klimax után a nők családon belüli tekintélye, szerepe, inkább erősödik, mint gyengül, és ez megmarad egészen addig, amíg munkavégzésre képesek. A modern életforma persze itt is bomlasztja a régi családi kereteket, szokásokat, és a fizikailag könnyebbé vált munka hozzájárul a civilizációs betegségek - például a csontritkulás - megjelenéséhez. Német kutatók által megvizsgált grúz parasztasszonyok közül a legidősebbek, akik még nagyon sok joghurtot, túrót, sajtot, halat, diót és gabonaféléket ettek, és nagyon keményen dolgoztak, nem ismerik a csontritkulást, és a változás évei alig viselték meg őket. Az ötvenes éveikben járó lányaik ezzel szemben - bár sokkal kevesebb nehéz fizikai munkát végeztek -, valószínűleg a megváltozott táplálkozás következtében rosszabb fizikai állapotban vannak, és sokan súlyos mozgásszervi betegségekben szenvednek.

Az öregedés méltósága

A Sexologie című német szaklap arról számol be, hogy azok a nők, akik hormonpótlást kapnak, általában sokkal nagyobb lelki tehernek élik meg, ami velük történik, több, súlyosabb klimaxos kísérő tünetről számolnak be. Általában egyharmadra tehető azoknak az ötven feletti nőknek az aránya, akik az öregedést "méltósággal” fogadják. Ők azok, akik tudomásul veszik az idő múlásával bekövetkező testi változásokat, és igyekeznek a következményeket egészségtudatos magatartással mérsékelni.

Sportolnak, egészségesen táplálkoznak, és nem dohányoznak. A változások ellenére is összességében pozitív érzésekről számolnak be. A következő egyharmadot azok a nők teszik ki, akik egyszerűen nem foglalkoznak az öregedés kérdésével. A legkülönbözőbb okok miatt sem az egészségükkel, sem az évek múlásával nem törődnek különösképpen. A harmadik harmadot azok teszik ki, akik nagyon gyakran szednek gyógyszereket, minden testi és szellemi változást aggodalommal vesznek tudomásul. A nőknek mintegy tíz százaléka az idősödést nagyon súlyos fenyegetésként éli át, és ezt a rossz érzést többek között a hormonpótlással próbálják távol tartani.

A természet tudja mit miért csinál

Természetesen nem vitatható, hogy a változás éveiben igen jelentős biológiai átrendeződés zajlik le a női szervezetben, és ennek gyakran súlyos egészségi következményei is vannak. Ugyanakkor nagyon keveset tudunk arról, hogy az egész folyamatnak milyen mélyebb értelme van, vagyis mit "akar” a természet elérni azzal, hogy egy bizonyos életkor után teljesen átállítja a női szervezet hormon működését. A termékeny években a magas ösztrogén termelés tartja fenn a rendszeres peteérést, és ezzel megteremti a terhesség előfeltételét. A nők szervezetében más hormonokból is sok van a nemileg aktív években. Ezekre valószínűleg azért van szükség, hogy a gyermekneveléssel járó terheket tartósan és hozzávetőlegesen azonos érzelmi-indulati szinten viseljék. Más szavakkal: bizonyos hormonok /is/ teszik a nőket jó anyává, türelmessé és gondoskodóvá. Kérdés ezek után, hogy ha ezeknek a hormonoknak a mennyisége lecsökken a szervezetben, tekintsük-e ezt egyáltalán hiánynak? Hiszen a nők ebben a korban már nem szülnek, szoptatnak, nincs szükségük arra a végtelen kitartásra és türelemre, ami nélkül alig lehet átvergődni a kisgyerekes életszakaszon.

A hormonszint változását akár egészségesnek is tekinthetnénk, hiszen számos bizonyíték van arra, hogy ez akadályozza a daganatos betegségek és egyes időskori elváltozások kialakulását. Vagyis egy bizony hormonösszetétel és hormonszint csak egy bizonyos életkorban szükséges a nők számára. Miért kell nagymamakorú nőknek csak azért hormonpótlást adni, hogy bizonyos , az aktív korú nőkre jellemző állapotot fenntartsunk náluk - kérdezik a témával foglalkozó szakemberek.

Vagyis itt az ideje, hogy megváltoztassuk az öregedéssel, és különösen a nők öregedésével kapcsolatos eddigi nézőpontunkat. A harmadik életszakasz ugyanis a nők számára különösen sok lehetőséget kínál, ha nem rémülettel közelednek hozzá. Aki képes a változásokat természetes folyamatként szemlélni, az a veszteségek mellett számos új lehetőségre is bukkan. Az idősödő férfiak és nők életmódját, egészségi állapotát, hangulatát összehasonlítva, egyértelmű, hogy az utóbbiak nagyobb tartalékokkal és változási potenciállal rendelkeznek. Még akkor is, ha erőteljes (gyógyszer-kereskedelmi) nyomás nehezedik rájuk, hogy többet foglalkozzanak a veszteségeikkel, mint a lehetőségeikkel.