Új "betegség" - régi gyógymód (2. rész)

Vagy: sohase bólintsunk rá olyasmire, amit nem értünk. Gyakoroljuk a tükör előtt, hogyan kell azt mondani, hogy "nem tudom". Minél hamarabb beismerjük tudatlanságunkat, annál előbb tanuljuk meg a dolgokat.

És ez az "információ építész" hosszú fejtegetésének lényege. És igaza is van. Nincs ebben semmi különös, hiszen szinte közhely, hogy ha megtaláljuk a hibát, akkor már könnyebb kijavítani, ha felismerjük a bajt, akkor már könnyebben lélegzünk, oldódik a feszültség. Csak a "csomagolás" új. És az is, hogy a szerző nyíltan bevallja: ötletéből pénzt akar - és tud - csinálni.

Mindenki másnál jobban tudom mennyire tudatlan vagyok. Ha nem értek valamit, egyszerűen könyvet írok róla - vallja Wurman, aki csillapíthatatlan tudásszomját jól kamatoztatja. A vállalkozás eddigi eredménye 26 "tájékoztató" kötet. Az egyik az olimpiák világába vezeti az olvasót, a másik az orvosi szakkifejezések között nyújt eligazítást, a legújabb  pedig egy tekintélyes pénzügyi lap adaterdejében kalauzolja az érdeklődőt.

A találékony szerző bevallja, hogy a szorongásnak talán sohasem lesz vége, de úgy véli, hogy egy évtizeden belül a "megértetés iparága" milliárdos üzletté fejlődik.

Eljön a nap, amikor a sajtó nemcsak azért foglalkoztat szerkesztőket, hogy formába gyúrják a cikkeket, hanem gondoskodik arról is, hogy a lapok közérthetők legyenek, például ne használjanak tudálékos betűszavakat vagy olyan számokat, amelyeket mindenki buszjáratok jelzésének hisz. Sőt egy merész TV-társaság egyszer majd talán érthető időjárási térképekkel is megörvendezteti a nézőket.

Az ábrándok világából visszatérve az amerikai szerző így foglalja össze "tanítását": csak józan ész meg némi tanulás szükségeltetik, és az információkat már használni is lehet...

Új "betegség" - régi gyógymód (1. rész)